web2 az osztályteremben

teljesen spontánul esett meg...
két hetente napközizem is.
3-kor szinte kiürült a csoport, mindenki elment focizni (fiatal, lelkes a tanár bácsi :) ) egy kisfiú maradt velem a teremben. odaültünk a laptop elé, elkezdte mutatni, mit írogatott otthon. (nincs internetük) wordpadben gépelgetett, miközben visszaszivárgott két kislány. ők is letelepedtek.
egyszer csak bejelentkezett msn-en egyik osztálytársuk. lett nagy öröm! -beszélgessünk vele, kati néni! -egye kutya, miért ne.
innentől már nem én irányítottam az eseményeket. osztálytárs bekapcsolta a webkamerát is, a bősz levelezés közben azt is kifürkészték, mi megy a háttérben a tvben. a szöveget nem láttam, -van levéltitok is a világon:) - csak a hozzáfűzött kommenteket élvezhettem. ám kírácska engem is kért, így én is billentyűzethez jutottam. estére randevút beszéltünk meg vele, és az anyukájával. természetesen msn randit.
közben bejött igazgatóm is, nagyon meglepődött, de tetszett neki a látvány.

hát, így esett a nagy eset. :)

Van-e dolgom a gyerekek internetezési szokásaival kapcsolatban?

(Mivel én már késve adom le a házimat, nem statisztikázom, inkább azt próbálom leírni, mi lehetne a feladatunk)

A mintavétel nem reprezentatív, 11 8. osztályos töltötte ki a kérdőívet. Nehezítette a felmérést, hogy nem tanítok felsőben, s délelőtti tanórákat megzavarni nem akartam, délután viszont nagyon nehéz összeszedni a gyerekeket. Igyekszünk minél több tartalmas időtöltést szervezni számukra, ez viszont azzal jár, új programot szinte lehetetlen beiktatni az időrendjükbe. Közbejött még két olyan nap, amikor nem volt internetkapcsolat az iskolában, így csak minimális létszámú kérdőívet sikerült kitöltetni. (Köszönet illeti meg érte kollégámat.)
Az eredmények általában jellemzőek iskolám tanulóira. A számítógép, internethasználat, aktívtábla nem újdonság számukra. Bár ez irányú felmérést nem végeztem, a beszélgetésekből azt szűrtem le, vannak olyan családok, ahol az iskola hatására vásároltak számítógépet a gyereknek, és fizettek elő az internetre.
Iskolám speciális helyzete (sok az eltérő szociokulturális közegből érkező tanulónk) a mennyiségi mutatókban nem, a minőségiben annál jobban megmutatkozik.
A 11 tanulóból 8-nak van otthon is internet hozzáférési lehetősége. Ez az arány iskolai szinten sem sokkal kevesebb. A napi 1-3 óra „gépezés” szintén. A számítógép, mobiltelefon, mp3, internet, stb. természetes közege tanulóinknak. A használatukat azonban elsősorban egymástól tanulják. Ezen a területen az iskola hatalmas lehetőségeket hagy kihasználatlanul.
Melyek ezek, és miért?
Először a „miért”-et járnám körül. Amíg mi, felnőttek a számítógépes világot „megtanultuk” (már, aki), tanítványaink már ebbe születtek bele. Számukra természetes közeg az, ami nekünk még újdonság. Tudomásul kell vennünk, ez az a terület, ahol akár többet is tudhatnak, mint mi. Ha ezt el tudjuk fogadni, nem lesz kérdés többé, be kell-e emelnünk ezt a területet is az oktatásba. A mindennapokba. Ehhez azonban szemléletváltásra van szükség. Vajon miért szitokszó némely körökben az aktívtábla? És a kompetencia? A „hagyományos” tanármodell mindenhatósága leáldozóban van. El kell dobnunk a tölcsért. A mai gyerekek fejéből hiányzik a lyuk. Usb csatlakozó van a helyén.
Amikor az összesített kérdőíven olvastam, milyen programokat használnak a diákok, a tizedét sem értettem. Más érdekel, mással foglalkozom, amikor a gépet használom. De valószínű, meg kéne tanulnom, legalább olyan szinten, hogy fogalmam legyen róla, mi érdekli őket. Mert akkor egy újabb oldalukat ismerhetem meg. Amire esetleg órán is építhetek. És korántsem biztos, hogy haszontalan tudás, ami kitölti idejük nagy részét. Ám amíg nem ismerem meg, csak prekoncepcióim lehetnek.
Mire építhetek? A kíváncsiságukra feltétlenül. A bizonyításvágyukra. Ha akarják, és úgy érzik, tudják is a netet használni, hát rajta. Miért ne? Én a Ctrl c Ctrl v-t se tiltanám eredendően. Másoljon, aztán magyarázzon. Rá fog jönni, a saját gondolatokat könnyebb megvédeni, előadni.
Zeneletöltés, filmek, játékprogramok, egymással csevegés, közösségi portálokon való megjelenés. Többségüknek ezt jelenti az internet. S miért? Mert nem mutatjuk meg, mi mindenre használható még. Úgy teszünk, mintha ez a létforma nem is létezne.
Én csak kicsiket tanítok, idősebb korosztállyal nincs hivatalos kapcsolatom, így csak ötleteim lehetnek a hogyanra. Inkább azt írom le, az alsós korcsoporttal hogyan próbálkozom.
Az aktívtábla számtalan lehetőséget kínál. Az ingyenesen letölthető fejlesztő játékok linkjét meg szoktam mutatni a szülőknek, hogy otthon is használhassák. Pl.: http://www.echalk.co.uk/tasters/taster3/taster.html
A kimondottan gyerekeknek készült oldalakat szülői értekezleten, nyílt napokon ajánlom a szülőknek. Pl.: http://www.nchungarians.org/gyerekek.htm
Az iskolában rendszeresen használt weboldalakra felhívom a figyelmüket, nézegessék otthon is pl.: http://www.kki-darany.hu/ itt a web kamerás gólyafészket kísértük figyelemmel tavasztól őszig.
Mióta van e-mail címem és Windows Live Messenger elérhetőségem, aki kéri felveszem vele a kapcsolatot. A Myvip, IWIW szintén nyitva áll előttük. Szülők, gyerekek, régi tanítványok tartják így velem a kapcsolatot. Persze ennek a nyitott kapcsolatrendszernek van árnyoldala is. Néha terhes a sok csivitelés, de pár kedves szóval mindig el lehet köszönni tőlük.
Én úgy érzékelem, ha azt látják, elfogadom őket, a kritikát is meghallgatják. Esetleg meg is fogadják. 
Azt még nem kockáztattam meg, mert nem találtam még ki a kellően tapintatos formulát, hogy felhívjam a figyelmüket a feltöltött képek gondosabb válogatására. Ezen töröm a fejem, talán a személyes beszélgetés lenne a célszerű.
Az általam készített feladatok mellett mostanában őket is bevonom a számítógépes tevékenységbe. Az első –egyelőre még közös- alkotásunk egy ppt a túranaphoz kapcsolódva. Én csak megmutattam az alkalmazás használatát, a keresési címszavakat, néhány előre kigyűjtött képet, a munka oroszlánrésze az övék volt. Egyik gyermekem pendrive-on hozta a netről letöltött képeket, a sablon kiválasztása, a háttér, a szöveg, mind önálló alkotásuk volt. (Ekkor csodálkoztak rá, hogy ez a program nekik is fenn van a gépükön. Eddig nem látták, nem használták.)
Ezek az első lépések. Még nem tudom, meddig fogunk eljutni, nincs még kidolgozott koncepcióm.
Persze a nagyok „megesznek engem ebédre”. Nagyon csekélyke az én informatikai tudásom. De nem is villogok vele. Ám szívesen meghallgatok minden okosságot.

hf 2.

mivel plussz 5 pont jár, ha ide is kiteszem, ám legyen :-) (lehet, hogy stréber vagyok?)
Miért éppen e-learning?

a) Foglalkozott korábban az e-learning módszerekkel?

Klasszikus értelemben véve nem. Ha megengedőbb módban használjuk a kifejezést, akkor viszont nem is túl ritkán. Szeretem magam beosztani az időmet. Számtalan továbbképzésen vettem már részt, némelyiket önként választottam, némelyet rám testáltak. A személyes jelenlét, az oktató tudása (vagy tudás-átadó képessége), nem volt mindig elegendő, vagy megfelelő. Nekem. Ekkor magam néztem utána, mire is lenne szükségem. A net korlátlan kincsestár. Letöltöttem a nekem tetsző dokumentumokat, könyvtárba rendeztem őket, és ahogy időm engedte, olvastam, tanulmányoztam őket. Ha elakadtam, mindig volt, akitől segítséget kérhettem. Kolléga, valamelyik fiam, virtuális kolléga a netről.

b) Milyen elképzelései, céljai vannak a továbbképzéssel kapcsolatban?

Tisztában vagyok a tudásom kicsinységével, és a téma fontosságával. Ennél több indok nem is kell(ene). De tudom folytatni : átlátható rendszer a tanulandókról, viszonylag kötetlen időbeosztás (az, hogy lehet éjszaka, hétvégén, lyukas órában, bárhol és bármikor, igen nagy csáberővel bírt). Ezen kívül én nagyon szeretem ezt a virtuális kapcsolatfelvételt. Olyan emberekkel ismerkedhetek meg, akikkel egyébként soha nem lenne lehetőségem. Ez is egyik vonzereje ennek a kurzusnak.
Minimális célom: lássam át ezt a rendszert is, tudatosan használjam az itt megismert fogalmakat, tudjam is, ne csak csináljam.
Maximális célom: beépítsem, beépíthessem a napi munkámba.

c) Milyen elvárásai vannak a továbbképzéssel kapcsolatban?

A maximális célom egyben az elvárásom is.

d) Van reális lehetősége arra, hogy a hálózati tanulási módszereket beépítse a saját pedagógiai munkájában? Mennyire adottak a feltételek? Vajon van-e fogadóképes kereslet a diákok részéről?

Erre most nehezen tudok válaszolni. Utolsó évemet töltöm jelenlegi iskolámban. Hogy jövőre hol folytatom, és mit fogok csinálni, nem tudom.
Ha a jelenlegi helyzet maradna (ami persze lehetetlen), akkor a válaszom a következő lenne: IGEN!
Miért? IKT eszközökkel nagyszerűen felszerelt iskolában tanítok. Minden teremben van fehér tábla, fixre szerelt vagy mobil aktív tábla, internet hozzáférés. Az informatika teremben 25 asztali pc áll a gyerekek rendelkezésére. Minden kollégának van laptopja, amit a tanítás, felkészülés során egyedül használhat. A gyerekek nagy része rendelkezik otthoni számítógéppel és internettel, vagy hozzá tud jutni rokonoknál, ismerősöknél, illetve délutánonként lehetősége van az iskolai hálózatot igénybe venni.
Jelenlegi osztályom fele „fönn van” a myvipen, msn-en. Velem is kapcsolatba lépnek, üzennek, csevegnek. Msn állapotom azért rejtett általában, mert mint a kiscsibék, rögtön bejelentkeznek, csivitelnek, nem győzöm a válaszolást. Előző osztályomban a versenyre felkészítést is részben email segítségével végeztem. Kiadtam a feladatot, a határidőt, és vártam a megoldásokat. (Egyik édesapa utolsó nap éjfél előtt 5 perccel küldte el a megoldásokat „ Arisztid fiam válaszai” aláírással.) A napi óratervezésemben is szeretem itemekre bontani a feladatokat. Mindenki addig kéri az újabb és újabb apró tételeket, amíg gondja nem akad. Akkor segítek, vagy segítőhöz küldöm, vagy visszaléptetem egy előző szinthez. Nagyon szokták szeretni ezt a fajta munkát. Sokszorosát végzik így, mintha közösen oldanánk meg a feladatokat. Persze macerásabb az előkészület, de megéri.
Szóval én remélek, a körülmények meg majd megmutatják, mit tehetek.

e) Mi a véleménye az "Iskola kioktatja a gyerekből a kreativitást?" videó előadásról? Mennyire nevezhetőek élő problémának az előadó felvetései? Ha igen, segíthet ezen az e-learning?

Már régebben láttam ezt a videót, és miközben nagyon jól szórakoztam, bár keserű volt a nevetésem. Valóban ilyen az iskolarendszer. De amíg engedelmes végrehajtókra van szüksége a társadalomnak – vagy azt hiszi, hogy ettől működik hatékonyan -, addig ez így is marad. Amíg a tanár a világegyetem központja, ő a mindentudás alfája és omegája, nem változik semmi. A kompetencia alapú oktatás ezeket a falakat is igyekszik bontogatni, rést ütni rajta, bár eddig még inkább fordított Kőműves Kelemen módjára működnek a dolgok: Amit lerombolunk ma, visszaépül holnapra.
Az e-learning segít, mert nincs jelen a tanár, mint tekintély. Oda-vissza párbeszéd folyik, a kölcsönös segítésen van a hangsúly. A tudás átadása, megszerzése a cél, és ezért egyenrangú partnerként dolgozik tanár és diák.

naplóírás 1.

"öreg blogos" vagyok, már 2007 óta írom, ami eszembe jut. most viszont szigorúan tematizálva leszek :-)
életem a tenegenen
1. fejezet
mi ez? hol van? mit kell csinálni? mindenki tudja, csak én vagyok ilyen tesze-tusza? ilyen érzések kavarogtak bennem, mikor végre be tudtam lépni az oldalra. jó magyar szokás szerint ide-oda kattintgatva próbáltam eligazodni, és egyre inkább a kétségbeesés kerülgetett.
az érzés azóta is kísér, de már van, amit tudok! meg tudom különböztetni az agorát a csoportfórumtól, lassan (most üt meg a guta: két napja szórakozom, hogy letöltsem a freemind progit, erre most benéztem a szertárba, hát nem ott van?!!!! így jár, aki össze-vissza tekereg, és nem hallgat a jó szóra, jelen esetben a videósétára) tehát lassan kezdem érteni a moodle lényegét is, de a leckékkel még mindig el vagyok maradva. most futok, írok pár feladatot.
folyt. köv.

első lecke

házi feladatot kaptam. hozzam létre a blogomat.
feladat teljesítve.
a továbbiakban majd mindenféle okosságokkal feltöltöm.