Van-e dolgom a gyerekek internetezési szokásaival kapcsolatban?

(Mivel én már késve adom le a házimat, nem statisztikázom, inkább azt próbálom leírni, mi lehetne a feladatunk)

A mintavétel nem reprezentatív, 11 8. osztályos töltötte ki a kérdőívet. Nehezítette a felmérést, hogy nem tanítok felsőben, s délelőtti tanórákat megzavarni nem akartam, délután viszont nagyon nehéz összeszedni a gyerekeket. Igyekszünk minél több tartalmas időtöltést szervezni számukra, ez viszont azzal jár, új programot szinte lehetetlen beiktatni az időrendjükbe. Közbejött még két olyan nap, amikor nem volt internetkapcsolat az iskolában, így csak minimális létszámú kérdőívet sikerült kitöltetni. (Köszönet illeti meg érte kollégámat.)
Az eredmények általában jellemzőek iskolám tanulóira. A számítógép, internethasználat, aktívtábla nem újdonság számukra. Bár ez irányú felmérést nem végeztem, a beszélgetésekből azt szűrtem le, vannak olyan családok, ahol az iskola hatására vásároltak számítógépet a gyereknek, és fizettek elő az internetre.
Iskolám speciális helyzete (sok az eltérő szociokulturális közegből érkező tanulónk) a mennyiségi mutatókban nem, a minőségiben annál jobban megmutatkozik.
A 11 tanulóból 8-nak van otthon is internet hozzáférési lehetősége. Ez az arány iskolai szinten sem sokkal kevesebb. A napi 1-3 óra „gépezés” szintén. A számítógép, mobiltelefon, mp3, internet, stb. természetes közege tanulóinknak. A használatukat azonban elsősorban egymástól tanulják. Ezen a területen az iskola hatalmas lehetőségeket hagy kihasználatlanul.
Melyek ezek, és miért?
Először a „miért”-et járnám körül. Amíg mi, felnőttek a számítógépes világot „megtanultuk” (már, aki), tanítványaink már ebbe születtek bele. Számukra természetes közeg az, ami nekünk még újdonság. Tudomásul kell vennünk, ez az a terület, ahol akár többet is tudhatnak, mint mi. Ha ezt el tudjuk fogadni, nem lesz kérdés többé, be kell-e emelnünk ezt a területet is az oktatásba. A mindennapokba. Ehhez azonban szemléletváltásra van szükség. Vajon miért szitokszó némely körökben az aktívtábla? És a kompetencia? A „hagyományos” tanármodell mindenhatósága leáldozóban van. El kell dobnunk a tölcsért. A mai gyerekek fejéből hiányzik a lyuk. Usb csatlakozó van a helyén.
Amikor az összesített kérdőíven olvastam, milyen programokat használnak a diákok, a tizedét sem értettem. Más érdekel, mással foglalkozom, amikor a gépet használom. De valószínű, meg kéne tanulnom, legalább olyan szinten, hogy fogalmam legyen róla, mi érdekli őket. Mert akkor egy újabb oldalukat ismerhetem meg. Amire esetleg órán is építhetek. És korántsem biztos, hogy haszontalan tudás, ami kitölti idejük nagy részét. Ám amíg nem ismerem meg, csak prekoncepcióim lehetnek.
Mire építhetek? A kíváncsiságukra feltétlenül. A bizonyításvágyukra. Ha akarják, és úgy érzik, tudják is a netet használni, hát rajta. Miért ne? Én a Ctrl c Ctrl v-t se tiltanám eredendően. Másoljon, aztán magyarázzon. Rá fog jönni, a saját gondolatokat könnyebb megvédeni, előadni.
Zeneletöltés, filmek, játékprogramok, egymással csevegés, közösségi portálokon való megjelenés. Többségüknek ezt jelenti az internet. S miért? Mert nem mutatjuk meg, mi mindenre használható még. Úgy teszünk, mintha ez a létforma nem is létezne.
Én csak kicsiket tanítok, idősebb korosztállyal nincs hivatalos kapcsolatom, így csak ötleteim lehetnek a hogyanra. Inkább azt írom le, az alsós korcsoporttal hogyan próbálkozom.
Az aktívtábla számtalan lehetőséget kínál. Az ingyenesen letölthető fejlesztő játékok linkjét meg szoktam mutatni a szülőknek, hogy otthon is használhassák. Pl.: http://www.echalk.co.uk/tasters/taster3/taster.html
A kimondottan gyerekeknek készült oldalakat szülői értekezleten, nyílt napokon ajánlom a szülőknek. Pl.: http://www.nchungarians.org/gyerekek.htm
Az iskolában rendszeresen használt weboldalakra felhívom a figyelmüket, nézegessék otthon is pl.: http://www.kki-darany.hu/ itt a web kamerás gólyafészket kísértük figyelemmel tavasztól őszig.
Mióta van e-mail címem és Windows Live Messenger elérhetőségem, aki kéri felveszem vele a kapcsolatot. A Myvip, IWIW szintén nyitva áll előttük. Szülők, gyerekek, régi tanítványok tartják így velem a kapcsolatot. Persze ennek a nyitott kapcsolatrendszernek van árnyoldala is. Néha terhes a sok csivitelés, de pár kedves szóval mindig el lehet köszönni tőlük.
Én úgy érzékelem, ha azt látják, elfogadom őket, a kritikát is meghallgatják. Esetleg meg is fogadják. 
Azt még nem kockáztattam meg, mert nem találtam még ki a kellően tapintatos formulát, hogy felhívjam a figyelmüket a feltöltött képek gondosabb válogatására. Ezen töröm a fejem, talán a személyes beszélgetés lenne a célszerű.
Az általam készített feladatok mellett mostanában őket is bevonom a számítógépes tevékenységbe. Az első –egyelőre még közös- alkotásunk egy ppt a túranaphoz kapcsolódva. Én csak megmutattam az alkalmazás használatát, a keresési címszavakat, néhány előre kigyűjtött képet, a munka oroszlánrésze az övék volt. Egyik gyermekem pendrive-on hozta a netről letöltött képeket, a sablon kiválasztása, a háttér, a szöveg, mind önálló alkotásuk volt. (Ekkor csodálkoztak rá, hogy ez a program nekik is fenn van a gépükön. Eddig nem látták, nem használták.)
Ezek az első lépések. Még nem tudom, meddig fogunk eljutni, nincs még kidolgozott koncepcióm.
Persze a nagyok „megesznek engem ebédre”. Nagyon csekélyke az én informatikai tudásom. De nem is villogok vele. Ám szívesen meghallgatok minden okosságot.